...és csíráztatok

Még anyukám kezdte el kamasz koromban, hogy télen az ablakban csírákat termelt. Imádtuk a szendvicsekben  pl. a  zsázsa jellegzetes ízét.

Pár évvel ezelőtt én is megpróbáltam a „csíratermelést”, csak az volt a baj, hogy állandóan elfelejtettem öntözni, pedig víz nélkül elég nehezen fejlődik a csíra. Ültettem földbe, raktam nedves papírtörlőre. Az első esetben a gyökere használhatatlan volt, míg a második esetben nagyon gyorsan kiszárad, ha naponta kétszer-háromszor nem nedvesíti az ember lánya a magokat. Mondhatnátok, hogy minek szenvedek vele, amikor elmegyek a boltba, és műanyag tálkákban ott a kész csíra. Akár igaz is lehet, de engem riaszt az előrecsomagolt, és mosott zöldség, mert akárhogy is megoldják a szellőzését, mégiscsak pállik a dobozban és a különböző baktériumoknak jó táptalaja lehet.

ezeket vetettem

Tehát idén összeszedtem magam, és Igen is, megcsinálom! felkiáltással nekiálltam a csíráztatásnak. Csak bio-csírát veszek, mert talán az nincs agyonkezelve. Továbbra is a zsázsa a favorit, egy kicsit csípős, és íze a tormáéhoz hasonlít, de vetettem brokkolit, vöröshagymát és vöröskáposzta csírát is. 

amikor elvetettem

 Fogtam egy nagy tálat, az aljába vizet öntöttem, hogy ellepje, majd vattát fektettem bele, ami a vízben jó nedvessé vált. Azért választottam a vattát, mert sokkal nehezebben szárad ki, mint a papírtörlő. (Ha esetleg maradna víz még a tálban, amit a vatta nem szívott fel, azt öntsük le.) A nedves vatta tetejére szórtam a magokat, majd az ablak elé tettem, ahol meleg van, és folyamatosan éri a fény a csírákat. A továbbiakban csak arra kellett figyelnem, hogy a vatta mindig neves legyen, ha szárazabbnak éreztem, akkor megemeltem a vattát és apránként vizet töltöttem alá, majd visszafektettem a vattát és az magába szívta a vizet. A leggyorsabban a zsázsa kelt ki, majd az ötödik-hatodik napon már a többiből is szüretelhetünk. Szórhatjátok szendvicsre, belekeverhetitek kefirbe, de csak úgy önmagában csipegetve is nagyon finom.

öt nap múlva

Oldalakat lehetne írni a csírák élettani hatásáról, de ezt már okos emberek leírták, számomra a legmeggyőzőbb oldalt ajánlom mindenkinek, hiszen nagyon sok hasznos tudnivalót gyűjtöttek itt össze. Illetve egy remek könyvet is bemutatnak erről a témáról. De szeretnék még egy könyvet a figyelmetekbe ajánlani. Ha belejöttök a csíráztatásba, és a szendvicsen kívül más elkészítési tippekre is vágytok, akkor nagyon jó segítséget nyújt ez a munka is. Aki profi felszerelést szeretne, természetesen annak is számos lehetősége van, itt néhány tippet találtok.

Sok sikert!